Bakács Barna első napja

Bakács 11 óra környékén érkezett meg hozzánk, nagyon aranyos, nyugodt (természetesen vizslához mérten) kiegyensúlyozottnak tűnő kutyus. Azonnal beleszeretett Lunába, vágta neki az imponáló pózokat

Első dolgunk volt, hogy elmentem velük hármasban sétálni. Bakács pórázon jött, a lányok szabadon. Első tapasztalat: a láb mellett menést nem ismeri, de nem is küzd nagyon ellene, nagyon nem tépi a pórázt könnyű visszahúzni magam mellé. A réten hosszú pórázra engedtem, de mivel nagyon jól viselkedett és ha hívtam azonnal jött így el mertem engedni - nem is volt vele gond. A kondiján viszont van mit javítani, miután felfutott hozzám egy 10 m-es dombra lihegett rendesen. Hazafele már nagyon szépen jött láb mellett - köszönhetően a fáradságának.

Lunával

Barna megvizsgálja, mit szoktak a vizslák csinálni a réten

Futáás

Itthon kapott tőlünk egy keresztnevet: Barna - mivel a Bakács olyan vezetéknevesen hangzik nekünk, nem is tudtuk megszokni.

Bakács Barna nagyon okos kutya - annak ellenére, hogy még az Ül parancsot se ismeri. Elég csak csúnyán nézni rá, máris tudja hogy rosszat csinál, azonnal abba is hagyja, és jön farok csóválva bocsánatot kérni. Ha leülök azonnal jön bújni - teljesen olyan mint Fannimanni.

Délután megvolt az első játék Lunával, Fannival még kommunikációs gondjaik vannak, mert Fannimanni játékra hívás közben ugat, és az Öregúron látszik, hogy ettől teljesen zavarba jön, és nem érti mit kezdjen a helyzettel - de majd úgyis megtanulják egymás nyelvét.

Barna nem nagyon akart bejönni a házba, de miután levittem neki az ágyát sikerült beimátkozni. Pár percre rá már le is mászott az alagsorba vezető lépcsőn, majd ott sípolt a legalján, hogy nem mer feljönni (a lépcsőfokok között át lehet látni és ez általában minden kutyának problémát okoz elsőre - Luna is sokáig nem mert feljönni miatta) végül hosszas unszolásra csak felmászott - de úgy hogy minden lépcsőfoknál alaposan megvizsgálta a lukat. Pár percre rá már úgy közlekedett, mintha sose lett volna gondja vele.

Sajnos felmászott a lenti szoba ágyára - gondolom azoknál, akik eddig vigyáztak rá ezt lehetett - de nálunk más a szabály így le kellett parancsolnunk róla. Végül 2x kellett rászólni - és kicsit felpuhítani pokrócokkal a saját ágyát - többet nem ment fel.

Az esti etetéstől kicsit tartottam, mondták, hogy ott néha szokott morogni, de végül mintakutyaként viselkedett. Miután leültettük csak egyszer kellett rászólni, utána szépen várta, amíg engedélyt kap rá. Fanni és Barna fejezte be elsőnek az evést, utána megvizsgálták alaposan egymás tálját, hogy a másik hagyott-e valamit.

Az estét végül Barna lent töltötte az ajtónál, nem akartuk erőltetni a lépcsőzést, elég volt ennyi izgalom neki mára.