Szóval vettünk egy házat. Mint kiderült vettünk egy kutyát is vele. Lunát. De ne fussunk előre, mert ezt a nevet már tőlünk kapta. Luna egy kicsi, corgi szerű fekete kutyus fehér mellénnyel és tappancsokkal. Jelenleg egy másfél méteres lánc végén él, egy igen csak szellős kutyaházban, melyben semmi se puhítja a deszkapadlót. Alapvetően félősebb kutyus - bár jelenlegi gazdái állítják, hogy nagyon jó jelző kutya, gondolom azt gondolják, így vonzóbb lehet a szemünkben - az első két alkalommal, mikor kinn voltunk nyomát se láttuk. A harmadik alkalommal jegyezték meg az eladók, hogy van egy kutyájuk, és nem tudják, hogy mit kezdjenek vele. Kimentünk megszemlélni őt. Félénken tekintgetett ki az ólából, odamentem hozzá, leguggoltam, de nem tudtam kicsalogatni. Később a húgaim jártak sikerrel - valószínűleg azért, mert ők nem néztek rá, és úgy közelítettek hozzá.
Miután összeszedte a bátorságát és előjött, megtapasztalta, hogy ezek az idegenek simogatják, nem kell tőlük tartani. Ettől kezdve mindannyiunknak engedte magát simogatni. Luna kicsit túlsúlyos, de így legalább nem fagy meg, hiszen saját magán kívül nincs semmi ami melegíthetné. Mikor haza indultunk szomorú ugatással búcsúzott tőlünk. Zoli azonnal sokkolta a tulajdonosait, hogy bizony ő nálunk szoba kutya lesz.
A Luna nevet Pannától kapta - előző gazdái csak Pici kutya néven emlegették. Hogy mért Luna? ...mert olyan Lunás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése