A nagy találkozás

Az úgy volt, hogy ezen a hétvégén csak élősködő irtás lesz Lunánál, Fanninak csak később mutatjuk be. Viszont olyan szépen sütött a nap, bűnnek éreztem volna Fannicseket a sötét szobában hagyni egyedül míg mi a napfényes réteken kirándulunk. Zolival megbeszéltük, hogy Fannin van kullancsirtó nyakörv, az bizonyos védettséget nyújt bolhák ellen + ha hazajövünk kap egy úgyis esedékes fürdőt bolhairtó samponnal. A féreghajtás meg szintén esedékes nála is. Szóval úgy döntöttünk hirtelen felindulásból vállaljuk a kockázatokat és bemutatjuk egymásnak a két kutyát.

Mikor odaértünk a házhoz Fanni benn maradt a csomagtartóban - emberlelkű szobakutyánk úgyse tudta volna megérteni azt, hogy csak mi mehetünk be a házba, neki kinn kell maradnia. 10 percet beszélgettünk a tulajdonosokkal, majd hoztuk Lunát, aki a szokásos lelkesedésével jött.

Lunát én hoztam, Fanni Zoli feladata volt. Zoli kinyitotta a csomagtartót, és kiengedte Fannit. Fannit először a vidéki szagok teljesen lenyűgözték, csak egy idő után vette észre, hogy van velünk egy kutya is. Az első szaglászáskor Luna azonnal megadó pózban elvágta magát - minimális félelmet mutatva a nagyobb kutya iránt.

Ismerkedés

Zoli megfogta Fanni pórázát és négyesben elindultunk a közeli rétre sétálni.

A réten Fanniról lecsatoltuk a pórázt, és az övével meghosszabbítottam Lunáét. Nem mertük még elengedni, nem tudtuk hogy reagál , nehogy ellógjon. Fanni félperc önfeledt "hurrá a réten vagyok" ugrabugra után újra érdeklődést mutatott Luna iránt. Hamar megtalálták a közös hangot, először kicsit tartózkodva, később már önfeledten játszottak, birkóztak. Mivel Lunát ennyire lefoglalta Fanni ezért megkockáztattam, hogy elengedem a pórázt - ha szökne elég hosszú hogy könnyen rá lehessen lépni.

Fanni sétáltatja Lunát

Luna semmi jelét nem mutatta a szökésnek, teljesen lefoglalta, hogy végre egy kutyával játszat, és hogy két ember teljes figyelmét, simogatásait élvezheti. Hamar lekerült róla a póráz is, mert csak belegabalyodtak. Fogócskázás közben megfigyeltül Luna "trükkjét" Ha Fanni túl közel került hozzá átpördült a hátán, és futott a másik irányba - ezt csinálja utána a mi hosszúlábú Fannicsekünk.

Kiderült az is, hogy bár a mi Lunánk a világon semmihez se ért - még a jutalomfalatot se tudja kézből elvenni, helyette addig nyalogatja míg az le nem esik, majd a földről veszi fel - mégis nagyszerűen behívható. Fanni ugyebár megbízhatóan behívható, és mikor távolabb kerültek tőlünk a nagy játszásban, elkiáltottam magam "Fanni gyere futás" Fanni száguldott is visszafele, és utána Luna is, utánozva őt. Párszor elpróbáltuk ezt, Luna elég hamar rájött, hogy ha leguggolok a földre és magas gügyögős hangon kiabálok valamit akkor hozzám kell futni, hiszen akkor simi jön.

Kb. 20 perc játék után azt reméltem, hogy a kisebbik kutyánk már eléggé fáradt lehet - azon a másfél méteres láncon nem nagyon lehet edzeni - és megpróbálkozhatok az élősködőírtással. Fanni pórázra került Zolinál, mi Lunával 2 méterrel arrébb vonultunk. Luna cseppet sem mutatva a fáradtság jeleit nyüzsgött körülöttem (alattam,mellettem,felettem) és próbálkozott az összes létező helyen megnyalni. Először a féreghajtó tablettát próbáltam beadni neki. Nem volt könnyű megfogni azt a kicsi pofit Fanni kézbe illő orra után, főleg úgy, hogy ő minden energiáját arra fordította, kibújjon a kezeim közül és megnyalhasson. Kicsit aggódtam hogy nem fog neki tetszeni, hogy lefogom, és valamit letuszkolok a torkán, de végül nem volt semmi gond. Az az érzésem, hogy az egészet egy kicsit kellemetlenebb játéknak fogta fel, amiben a kellemetlenséget bőven kárpótolta az, hogy egy ember foglalkozik vele. A tablettás műtét után következett a bolhaírtó cseppek felkenése. Ezt is sikerült 3 kör viháncolás-nyalogatás közben megoldani. Fanni az egész műveletet figyelmesen nézte, egyszer vakkantott csak egy "kérdőt" - Zoli szerint azért, hogy mért nem vele foglalkozom, szerintem meg azért, mert nem értette mit művelek azzal a kutyával.

A nagy műtét után még hagytuk őket rohangálni egy kicsit, majd visszaindultunk.

A kertbe most bevittük Fannit is, had szokja a terepet, és hogy rohangálhassanak még egy kicsit együtt. Itt egy érdekes dolog történt: Mikor a szomszéd kutyái észrevették hogy "új csaj van a szomszédban" és peckesen ugatva felvonultak a kerítés mellett. Fanni felkapta a fejét, peckesen ő is oda sétál eléjük, megszemlélte őket, majd visszajött játszani Lunával.

Az eladókkal beszélgetve kiderült pár dolog Lunáról: Életkora 1,5-3 év között van valahol (a múltkor 3 éves volt most 1,5) Illetve mikor megkérdeztem hogy mikor szokták beadni neki a veszettség ellenit kiderült, hogy még SOHA SEMMILYEN oltást se kapott... Legközelebbi látogatásunkkor irány az állatorvos.

Luna jelenlegi "birodalma"

Luna első sétája

 Következő alkalommal elhatároztuk, hogy megsétáltatjuk Lunát, hogy megismerjük közelebbről, és ő szokjon minket. Magammal vittem Fanni fojtóját, illetve a Dörmitől maradt kisebb pórázt. Mikor Luna meglátott minket ugatva-ugrálva üdvözölt, amennyire csak a lánca engedte. Kicsit félve jelentetem be, hogy elvinnénk sétálni a kutyust. A bácsi nagyon lelkesen segített lecsatolni a láncot Lunáról, majd indultunk is. Luna az újdonsült szabadságban azonnal ment volna minden létező irányba. Azt hamar megtapasztalta, hogy ha húzza a pórázt azzal nem ér semmit, mert egyrészt én azonnal megállok, másrészt a fojtó nem túl kényelmes olyankor. A séta tempónkat viszont lassúnak találta, végül kiegyezett abban, hogy körbe-körbe sétált körülöttem.

Kíváncsi voltam rá, hogyan viselkedik más kutyákkal. Fanni mikor hozzánk került teljesen leblokkolt a kerítés mögött ugató kutyáktól - úgy kellett arrébb vonszolni. Nagyon sok időbe került az is, hogy ne tojjon be teljesen ha 1 kutyánál több kerül a közelébe - a méret itt nem számított, két ölebtől is teljesen be tudott tojni. Kerestünk egy kerítés mögötti ugatós kutyát, Lunát egyáltalán nem érdekelte. Direkt közel mentem vele a kerítéshez, de ő csak lelkesen szaglászott a fűben, a félelem legkisebb jele nélkül. Jó jel, remélhetőleg nem fog visítva világgá rohanni, ha majd összeeresztjük a mi hiperaktív vizslánkkal.

Egy rossz dolgot is megfigyeltem: lány létére felemelt lábbal pisil. A dominanciával lehet lesznek majd gondjaink.

Mikor visszaértünk a házhoz Luna nem akart bejönni - ő még sétált volna, meg is értem. Újra ugrálva-ugatva búcsúztatott minket.

Legközelebb viszek neki féreghajtót és bolhaírtót. Állatorvost is keríteni kell a környéken. Jó lenne minél előbb bemutatni egymásnak a két kutyát.

Új kutyánk lesz!

 Szóval vettünk egy házat. Mint kiderült vettünk egy kutyát is vele. Lunát. De ne fussunk előre, mert ezt a nevet már tőlünk kapta. Luna egy kicsi, corgi szerű fekete kutyus fehér mellénnyel és tappancsokkal. Jelenleg egy másfél méteres lánc végén él, egy igen csak szellős kutyaházban, melyben semmi se puhítja a deszkapadlót. Alapvetően félősebb kutyus - bár jelenlegi gazdái állítják, hogy nagyon jó jelző kutya, gondolom azt gondolják, így vonzóbb lehet a szemünkben -  az első két alkalommal, mikor kinn voltunk nyomát se láttuk. A harmadik alkalommal jegyezték meg az eladók, hogy van egy kutyájuk, és nem tudják, hogy mit kezdjenek vele. Kimentünk megszemlélni őt. Félénken tekintgetett ki az ólából, odamentem hozzá, leguggoltam, de nem tudtam kicsalogatni. Később a húgaim jártak sikerrel - valószínűleg azért, mert ők nem néztek rá, és úgy közelítettek hozzá.

Miután összeszedte a bátorságát és előjött, megtapasztalta, hogy ezek az idegenek simogatják, nem kell tőlük tartani. Ettől kezdve mindannyiunknak engedte magát simogatni. Luna kicsit túlsúlyos, de így legalább nem fagy meg, hiszen saját magán kívül nincs semmi ami melegíthetné. Mikor haza indultunk szomorú ugatással búcsúzott tőlünk. Zoli azonnal sokkolta a tulajdonosait, hogy bizony ő nálunk szoba kutya lesz.

A Luna nevet Pannától kapta - előző gazdái csak Pici kutya néven emlegették. Hogy mért Luna? ...mert olyan Lunás.