Találtunk egy cicát

Múlt hét pénteken sétálni mentünk a kutyákkal a falu határába. Jóval az utolsó ház után egyszer csak kétségbeesett nyávogást hallottam az egyik bozótosból. Kíváncsi voltam a cicára - hátha megsebesült - de sajnos a kutyáimat is nagyon érdekelte a dolog, a macsek azonnal felfutott a fára. Csak annyit láttam belőle, hogy vörös és karcsú - ajjaj, akkor ez biztos a szomszédék Boldizsár macskája lesz, csak nem történt valami baja, hogy így nyávog!

Gyorsan hazavittem a kutyákat, és visszamentem a cicához. Hívásomra azonnal odajött hozzám. Mikor megfogtam már gyanús volt hogy túl pici Boldizsárhoz. Letettem a földre - ő meg boldogan bújt hozzám - ekkor láttam hogy valóban, ez nem a Boldi, ez egy kölyök cicus.

A cicus egy-két hónapos lehet, teljesen egészséges, tiszta, gyönyörű puha bundával. Elindultam vele vissza a faluba - hátha felismeri hol lakik. Közben ő a világgal maximálisan megelégedve dorombolt a karjaimban. Se a játékparkba, se a lovardába nem akart bemenni, sőt mindkét helyen nagyon félt a kutyáktól. A következő ház meg már a szomszédainké, nekik meg biztosan tudom, hogy nem volt vörös cicájuk.

Kétségbe esetten álltam a házunk előtt, hogy most mit is kezdjek ezzel a cicával. Felhívtam Zolit telefonon, hogy jöjjön ki, mert találtam egy cicát. Zolinak is azonnal a szívébe lopta magát, ráadásul mostanában beköltözött egy egércsalád a hálószoba konvektorába, erősen gondolkodtunk valami egérfogó beszerzésén....

Mivel a cica nagyon fél a kutyáktól, a mi kutyáink meg nagyon kiváncsiak rá - ráadásul Barna bácsiról nem sokat lehet tudni, hogy milyen a viszonya a macskákkal a következő haditervet eszeltük ki:

A kutyák lent szoktak aludni az irodában, kiküldtük őket, és bezártuk az ajtókat. Ide került a cicus pár órára, itt kapott enni. Éjszakára a macsekot kitesszük a kertbe - hátha mégiscsak elcsavargott valahonnan, tőlünk már könnyebben hazatalálhat. Így a cicus is szokja a kutyák szagát, és a kutyák is ismerkedhetnek a macsek szagával.

A cica azonnal otthon érezte magát a szobában, körbe szaglászott végül elhelyezkedett a székemen és álomba merült. Később Fannit pórázon bevittem a szobába - róla tudom 100% biztosan, hogy bántani nem bántaná, csak borzalmasan kíváncsi. Idő közben a cicus is megnyugodott túlzottan nem foglalkoztatta Fanni jelenléte.

Este helyet cseréltek az állatok a cicát kiraktuk a kertbe - az első dolga az volt, hogy bemászott a pince ablakon - majd elbúcsúztunk tőle.

Reggel nem mertem reménykedni, de mikor kijöttem a házból és hívtam, azonnal előbújt - a pincéből, ahol ezek szerint az egész éjszakát töltötte.

Hát így lett egy cicánk is...